Otthonról hazamegyünk

csütörtök, január 18, 2018


KIS-LENGYELORSZÁG KINCSEI ÉS A „MAGYAR” KRAKKÓ Március 15.-e Bem apó szülővárosában, Petőfi szobránál.

Időpont(ok):
2018.03.14-18. (5 nap, 4 éjszaka)
Ár: 65.000 Ft
1. nap:  Zólyom ódon vára: Balassi Bálint szülőhelye. Nedec festői vára a Dunajec partján. Magyar szobor, magyar utca Szczawniczában. 2. nap: Ószandec: „az ima városa”. Székelykapu. A Szent Kinga szentély a klarissza kolostorban. A Gorlicei-áttörés hősi halottainak magyar központi temetője. Biecz: Hedvig királylány kedvenc városa. Tarnow:…

KIS-LENGYELORSZÁG KINCSEI ÉS A „MAGYAR” KRAKKÓ Március 15.-e Bem apó szülővárosában, Petőfi szobránál.

Brogyányi Mihály

brogyanyi-mihalymunkahelye: Osztrák-Magyar Monarchia
Felvidék, Kárpát-medence

Elismert pozsonyi helytörténész, közéleti szereplő, akinek honismereti vezetése mindig különlegesen élmény. De különösen, amikor bizonyos brogyáni kastélynál kalauzolja a látogatókat.

Utunk, amely során találkozhatsz Brogyányi Mihállyal:
• Zoboralja, Felvidék: „A csitári hegyek alatt" - július

Családja cirka 600 évig a felvidéki Brogyánban lakott, ahol ma is áll és látogatható családi kastélyuk, melynek visszaperlésére a Benes-dekrétumok miatt vajmi kevés esély látszik. Az elüldözött család sarjaként Prágában született, de aztán visszatért a Felvidékre, Pozsonyba. Neves kutatója és ismerője a Trianon előtt szerves egységet alkotó Pozsony Vármegyének. A Morva folyótól kiindulva a Kis-Kárpátokon át Nagyszombatig, majd egészen le a Dunáig, Dunaszerdahely és környéke: nagyvonalakban így határolható be Szent István király által elsőként alapított vármegye, amely ugyan a Kárpát-Hazának egy kis szeglete, s látott már szebb időket is, mégis oly gazdag a múltja, mely büszkeséggel kell, hogy eltöltsön minden magyart. Egyik írását idézzük az alábbiakban.

„94 éve hogy megtörtént Pozsonyban: 1919. február 12-én. Akiket elfeledtünk..."

Pozsonyban, a csalogányvölgyi temetőben – nem messze Alexander Dubček sírjától – egy elhanyagolt, mohával benőtt kőlap simul a földbe, felette fiatal, zuhanó férfi domborműve, s a kőlapon a felirat csak ennyi: 12. február 1919. Vajon mire utal ez az emlékmű? Mi történt ezen a napon?

Pozsonyt 1919. január 1-én foglalták el a bevonuló csehszlovák légiósok. A város lakossága, mely akkor merőben más összetételű volt, mint ma (40% magyar, 41% német, 15% szlovák) visszautasító daccal fogadta a bevonuló csapatokat. Általános sztrájkba léptek a vasutasok, postások, egyéb közalkalmazottak, s zárva maradtak az üzletek, éttermek, kávéházak is. Február 12-én pedig nagy tiltakozó gyűlést szerveztek a Vásár-csarnok előtt (ma SNP tér). A gyűlés még meg sem kezdődött, amikor a magyar zászlókkal felvonuló, ,,Éljen Magyar-ország!"-ot skandáló tömeget több oldalról megtámadták a csehszlovák katonák. A megriadt, fegyvertelen polgárok menekülni próbáltak, de minden oldalról sortűz, szuronyroham fogadta őket. Az agresszív támadás után hét halott, 23 súlyos és száznál több könnyebben sérült feküdt a téren. Az áldozatok: Heringes Ferenc 37 éves szabómester, Luntzer Gusztáv 19 éves munkás, Kováts György 28 éves hadirokkant, Kubesch Vilmos 17 éves szakiskolai tanuló, Soós Angéla 37 éves városi alkalmazott, Albrecht Károly 21 éves. hazabocsátott tengerész, Záborszky Gyula 32 éves hivatalnok. Az áldozatok temetésének napján lőtték fejbe Hubert Károly 14 éves iskolai tanulót, Skoda János pedig pár nappal később halt bele sérüléseibe.

Az elkövetkező hetekben Pozsony sorsa végleg megpecsételődött. Megszüntették az Erzsébet Tudomány-egyetemet (azóta sincs magyar egyetemünk!), több magyar iskolát bezártak, csehszlovák hivatalnokokat ültettek az addigiak helyébe és egyéb olyan lépések történtek, amelyek a város sok évszázados arculatának megváltozását eredményezték. Ma, nyolcvanhárom év elteltével, az akkori véres eseményekre szinte senki sem emlékszik. A sors iróniája, hogy a magyarságukért tüntetô hôsi halottak emléktábláján a nevüket már szlovák helyesírás szerint írták, s hogy tökéletes legyen a mű: mára az áldozatok emlékművét benőtte a moha és a feledés.

Pozsony magyarsága az óta 40%-ról 4% alá csökkent, de ismét kezd visszaemlékezni a múltjára: 1956. óta ismét szokás a március 15-i megemlékezés a Petőfi szobornál, sok évtizedes szünet után ismét lerójuk tiszteletünket az 1848-as pozsonyi vértanúk sírjánál. Talán itt lenne az ideje 1919. február 12-e mártírjairól is megemlékezni, ők is megérdemelnék a koszorút. Írta: Brogyányi Mihály

Útkereső

Úti cél

Út jellege

Hónap

Felszállási helyek

Határtalanul Pályázat

banner hatartalanul

Letölthető katalógus

csapatepites

Partnereink

 

moszepkanadamagyar

trm banner

erdelylogo

polgarokhaza.hu
szekelyfold info 
 
 pusztina
 
teka alapitvany 

 Erdély és Székelyföld

Tóvidék.ro
 
 
 
 

 

 

 



 

 

 

 



2018 banner


Köszöntő

„Mert ne feledd:
magyarnak lenni
büszke gyönyörűség!"


TOVÁBB >>


koszonto

Utazási utalvány

Bannerkicsi

Hírlevél




Partnereink

karpatutazo

uduleserdelyben

www.kallos.org.ro

moldvai csangomagyarok 2

connect dots butterfly page

cserekert

orzokor